2010. június 5., szombat

Angyal

Tudom ez nem a történethez tartozik ,de gondoltam megosztom veletek egyik legkedveltebb versemet.Ha van kedvetek írjatok ide is komit.Jól esne a visszajelzésetek a költői tudásomról:D
Puszi Dana:)


Angyal

Merengve állt az ablak előtt és nézte
Ahogy a városa sokszínű életét élte.
Gyönyörrel telt be ott az egész lénye
Arcán megcsillant a könnycsepp fénye.

A Névtelen Angyal eljött az emberért
E munkájáért hálát cserébe nem kért.
Mint gyermekét szerette őket titkon
Úgy érezte, köztük van csak itthon.

De elárulták. Nem kértek a törődésből
Míg végül ki sem látszottak az öldöklésből.
A gyűlöletből, amit magukból öklendeztek
Építettek új világot. Ennek örvendeztek.

Mikor a fájdalomtól üvölteni volna jó
Nem hallatszik fel sehol egy tiszta szó.
Bűzös gondolatok terjednek a térben
Testek fetrengenek odalenn a vérben.

Hallgasd csak a sötétség hívószavát
Dúdold velük a Bukott Angyal dalát.
A kárhozatban megüdvözül a lelked
Nem kell más, mint igével betelned.

Örök forróságban hamuvá ég a remény
Rájön majd, ez nem egy szerelmes regény.
Megfizet majd minden boldog percért
Minden morzsáért, mi a csőnadrágban elfért.

Egy mosolyért, amit máig őrzött féltve
Az ember ezer kínnal fizet most meg érte.
Így kellett, hogy legyen, mert így volt írva
Hiába borult megtörve két kezébe sírva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése